A kötetben közel harminc év régészeti és interdiszciplináris kutatásának eredményeit foglaltuk össze. Ezek a kutatások elpusztult csatornarendszerek maradványait hozták napvilágra a Rábaköz keleti felén. Összetett szerkezetű csatornákból álló sűrű hálózatok és hozzájuk kapcsolódó jól kiépített úthálózatok maradványai kerültek elő. Az elpusztult vízügyi létesítmények és útrendszerek a vizsgálatok alapján kora Árpád-kori eredetűek és lehetővé vált működésük rekonstruálása is.

Az Árpád-kori vízügyi rendszer gerincét kettős működésű csatornák képezték, amelyek a folyók áradó vizét szabályozottan vezették szét az egész térségben és ugyanakkor lecsapolásra is alkalmasak voltak. A helyenként sűrűn egymás mellett sorakozó fő artériákhoz nagy tömegben kapcsolódnak egyszerűbb felépítésű és általában kisebb méretű csatornák, amelyeknek szintén összetett szerepe volt.

A Rábaközben és a szomszédos térségekben egy olyan nagyléptékű tájformáló-tájépítészeti struktúra látszik kirajzolódni, amely meghatározott nagyságú területi egységekre, táblákra vagy parcellákra osztotta fel a földrajzi teret. Az árkokkal, csatornákkal körülzárt területi egységek a legtöbb esetben négyszögletűek, ezen belül túlnyomórészt téglalap alakúak. A vonalvezetésben megfigyelhető szabálytalanságok többsége domborzati tényezőkkel magyarázható.

A pusztult objektumok zömmel a jelenlegi közigazgatási, művelési, birtok-, illetve telekhatárokon futnak, továbbá a mai út-, és csatorna-hálózat egy része is ehhez az ezeréves struktúrához idomul. Ez az ősi tájépítészeti struktúra döntő módon járult hozzá az említett térségek mai térszerkezetének és infrastruktúrájának a kialakulásához. Tájformáló hatása szinte felmérhetetlen.

A kutatási eredmények alapján már évszázadokkal az újkori szabályozások előtt szervezett vízépítések folytak Magyarországon. Minden jel arra utal, hogy a középkor korai századaiban olyan átfogó szabályozást megvalósító vízügyi rendszerek léteztek, amelyek keretében a Kárpát-medence síkvidéki részein öntözéses gazdálkodás és tógazdálkodás folyt. Egy olyan szisztéma körvonalai kezdenek kibontakozni, amelyen belül a felszíni vizek sokoldalú hasznosítása egyben a legfőbb vízügyi problémák (árvíz- és belvízprobléma) megoldását is jelentette.